Borika a mai nappal megkezdte az óvodát.
Más óvodát, mint Hella, a körzetes művészetit.
Várta már a közösséget a hosszú nyár miatt is, meg hát viszontláthatta Annát, a nagy barátnőt.
Nyugalommal indultam el vele reggel, de hát azért mégiscsak 24 ismeretlen a 26-ból...mert csak Annát ismeri.
Ahogy odaértünk, már szaladt is a csoportba, összeölelkeztek Annával és már nem is láttam.
Én még csevegtem az óvónénivel, meg leadtam amiket hozni kellett, amikor bekukkantottam a terembe, Bori éppen reggelizett a többiekkel.
Kiabálta nekem, hogy éppen mézet csurgatnak a zsemléjére.
Elköszöntem, hogy majd jövök délután (előre megbeszéltük természetesen, hogy mi lesz a forgatókönyv).
Az óvónéni nagyon kedves volt, de mivel nem ennyire nyitott gyerekekhez szokott, elkérte a telefonszámomat, ha bármi lenne.
Fél 1-kor telefonáltam, azt mondta minden a legnagyobb rendben:-)
A délutános óvónéni azzal fogadott: " tünemény ez a lányka. Ebéd után közölte, h aludni akar, és hatalmasat is aludt".
Annyira örülök, h ilyen flottul sikerült az első nap, remélem a folytatás is ilyen lesz:-)