Babysitter projekt és az első tapasztalatok

Most érlelődött meg bennem a gondolat (cca 3,5 év után), hogy tényleg kellene valaki, akit szépen fokozatosan bevonunk az életünkbe.
Egyrészt a nagymamák vidéken, másrészt ha bárhova el kell mennem Bori nélkül, mindig valakinek a munkaidejéből megy el ez az idő, és ezt már nem szeretném senkitől sem kérni..
Szóval múlt hét óta van egy Editünk, aki 33 éves és közel lakik.
Most heti 2x1 órában jön, én is itthon vagyok, és a terv az, hogy szépen fokozatosan a háttérbe vonulok amíg ők játszanak, ismerkednek (mint pl. most is:-).
A hosszútávú tervem az, hogy heti 2-3x2 órát jönne, ami ugye minimális, de nekem nagyon sokat jelent. Hozzátéve majd Bori napközbeni alvásidejét - dolgozni is el szeretnék kezdeni apránként...
Illetve ha esetleg Atival elmennénk itthonról neadjisten egy vacsorára ketten, ő akkor is vállalja addig a gyerekeket...
Szóval reményeim szerint jól sül el majd a dolog, és a lánykák is szívesen töltenek el pár órát Editünkkel:-)

Mai nap - második alkalom:
Edit 11-12-ig volt nálunk. Az első 10 percben én is ott voltam, mert beszéltünk a jövő hétről és egyáltalán a tervekről, majd kimentem a konyhába és ott is maradtam. Jelentem, a maradék 50 percben Bori úgy eljátszott vele (pedig Edit felemelte, felment vele az emeletre!!), hogy csak na! Kérem szépen, erre nem is számítottam! Igaz, próbáltam őt is viszonylag korán önállóságra szoktatni, azaz nem ülök mindig mellette, hanem muszáj hogy feltalálja magát - de ez akkor is csúcs! Másodszor találkoztak...éljen! És persze így legyen továbbra is:-)