Bori és a Sün Balázs

Ma a kocsiban hazafelé megkértem a lányokat, mondják el nekem a leghosszabb verset/mondókát/mesét/bármit, amit tudnak. Legnagyobb meglepetésünkre Bori végigmondta egy szuszra a Sün Balázst (3 évesen..). (ezt Judit mama szokta nekik mondani Szekszárdon, ott jegyezhette meg): Csukás István: Sün Balázs Erdőszélen, erdőszéli tölgy tövében volt egy ház. Abban lakott hét süntestvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Sün Demeter, Sün Tihamér s a legkisebb: Sün Balázs. Hogyha jól bevacsoráztak Szűk lett nékik az a ház, S előfordult ilyenkor, Hogy kívül rekedt Sün Balázs. Furakodott, nyomakodott, Morgott, perelt dühöngve; Semmit se ért, mit tehetett: Lefeküdt a küszöbre. Telt az idő, múlt az idő, Éjre éj és napra nap, Egyre többször fordult elő, hogy a házból a legkisebb kimaradt. "Ebből elég! Torkig vagyok!" - kiáltott fel Sün Balázs, "Sokan vagyunk, s kicsi nékünk ez a ház." "Éppen ezért én elmegyek, Szerbusz néktek hat testvér: Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!" Miután így elbúcsúzott Fogta magát, elindult, Lába nyomán Porzott a vén gyalogút. Így baktatott, így poroszkált, Szomszéd tölgyig meg sem állt, Ottan aztán sürgött, forgott, Árkot ásott, falat emelt, Tetőt ácsolt, ajtót szegelt, És mire a nap leszállt, Épített egy kalyibát. "Így ni! - mondta - most már végre kényelmesen alhatok! Nem tolnak ki a küszöbre a nagyok!" Falevélből ágyat vetett Kényelmeset, belé feküdt s hortyogott, hogy csörögtek s remegtek az ablakok. Éjféltájban vihar támadt, Hajlítgatta a vén fákat, Fújt a szél nagy zajjal ám, S arra ébredt, hogy zörögnek A kalyiba ajtaján. "Ki az? - szólt ki fogvacogva - Ki kopogtat éjnek idején?" "Mi vagyunk az - szóltak kintről, Mi vagyunk a hat testvér. Sün Aladár, Sün Piroska, Sün Adorján, Sün Dorottya, Demeter és Tihamér!" "Elvitte a szél a házunk, engedjél be, ázunk-fázunk idekinn, csurom víz a kabát rajtunk és az ing." "Jól van, jól van - szólt Sün Balázs - Jövök már" S fordult a kulcs, nyílt a zár. Betódultak mind a hatan Tele lett a kalyiba Kérdezte is Sün Tihamér: "Mondd csak testvér, nincs, csak ez az egy szoba?" Lefeküdtek, elaludtak S arra ébredt Sün Balázs: Újra kicsi lett a ház! Mert az éjjel ide-oda lökődve, Kiszorult a küszöbre. "Ejnye! - mondta fejvakarva - Mit tehetnék? Megnövök! S akkor talán nem lesz ágyam, Nem lesz párnám a küszöb!"