2 év, néhány gondolat...

Hogy milyen is egy 2 éves kislány? Én csak a sajátomról tudok beszámolni:-)

Igazából úgy gondolom, sok mindenben nagyon hasonlít rám....külsőleg inkább keverék, mindenkiből találni benne, mindenki mást mond...és ez valahol lényegtelen is. Sokkal fontosabb, hogy kiegyensúlyozott, harmonikus kislány legyen majd belőle, és ez az, amiben nekünk szülőknek kell utat mutatni, irányítani, figyelni őt és aszerint terelgetni.
Anyukám szerint Hella pont olyan, mint amilyenek mi Judittal voltunk kicsinek: energikus, mozgékony, érdeklődő, cserfes, intézkedős, barátkozó, hamar feloldódó.
Szeret mindent egyedül csinálni, és nem is riad vissza a kipróbálásoktól.
Viszonylag hamar kezdett egyedül enni, öltözködni, nem akar segítséget.

-Imád a mai napig könyveket lapozgatni, most már "Ő meséli el" mit lát
-imádja az állatokat, ezek nevei voltak az első szavak között anno és ezekről mesélünk a legtöbbet
-elkezdett beszélni, most már mondatokat is mond, és ha valami bonyolultat szépen kiejt, rohan mindkettőnkhöz, hogy elmondja, és fülig ér a szája
-imád mindent ami mozgással kapcsolatos, házon bent és kint (ugrálások,felmászások, motor, roller stb)- eleven kislány
-kisbabáit, állatait öltözteti, eteti, altatja, tündérien foglalkozik velük
-minden újat lelkesedéssel fogad, bár sokáig nem köti le semmi (talán a könyvek), mert meglát valamit, ami már jobban érdekli
-szereti a gyerektársaságot, kifejezetten szeret közösségben lenni
-a kisebbekkel kapcsolatban vettem észre féltékenységet, csapkolódást, játék elvevést - ez szerintem korral jár, újabb etaphoz érkeztünk:-)
-vehemens, lelkes a kisasszony, ezt sokszor kell kontrollálnom:-)

Ez a 2 éves kor tényleg hozott változást: még jobban nyílik az értelme, rögtön levesz dolgokat, ami az Ő illetve 3ónk relációjával kapcsolatával, abban nagy hangja lett...pld. ha el akarnak venni tőle valamit, eddig hagyta, most már nem (ennek hangot is ad)...ha megfogom valakinek a kezét, látom rajta, hogy nem tetszik, odajön, szétválasztja...
Elkezdődött a nem! és a mi ez? korszak is, de ezeknek is megvan a maguk szépségük (és persze nehézségük).
Megvan rendesen a saját akarata, de ha odaülök és elmondom neki mi a helyzet (pld. ceruzával csak papírra rajzolunk, nem a falra, mert legközelebb el fogom venni őket), megérti és az esetek többségében úgy is cselekszik.

Alvása még mindig jó és szerencsére az evésben sem különösebben válogatós. Fogmosás téren irtó nagy pozitív változás állt be pár hónapja (ez volt a parám), van úgy, hogy naponta többször rohan és csiszatolja a fogát magától..

Hát, kihívás egy gyerek, minden szempontból, de nem szabad mindent komolyan venni, lazán, de következetesen kell cselekedni...asszem........:-)

Apa szavai Hellára: zsivány, színésznő, édes hízelgő (úgy tud bújni, hogy odavagyunk)
Anya szavai: huncut, energiabomba, kiváncsifáncsi