Zene

Érdekes tényleg megfigyelni, hogy akaratlanul hasonlóan cselekszünk bizonyos szituációkban, mint velünk a szüleink.
Én abban nőttem fel, hogy Anya mindig énekelt. Egyrészt óvónő, és nagyon sokféle dalt, éneket, mondókát ismert, másrészt nagyon szép hangja van.
Én már Hellánál a terhesség alatt elkezdtem énekelni, aztán később mindig és hallgattunk mindenféle gyerekdalokat. Vittem is zenebölcsibe, illetve amikor nagyobb volt, mondókákat tanulgattuk. Most már rengeteg éneket, verset, mondókát tud és szeret is zenére táncolni, hajladozni. Amikor táncházban vagyunk, az első sorban tapsol és énekel. Meg tudom különböztetni, mit tanítottam én, és mit pld. most az oviban, mert elkezdi énekelni itthon az új dalokat.
A zene nagyon fontos már a kicsiknél is, levezeti a feszültséget, harmóniára és szépérzékre tanítja őket.
Én a kocsiban is bárhova megyünk, énekelek nekik.

Borival hasonló a helyzet. Főleg népdalokat hallgatunk, délelőtt ketten, délután bekapcsolódik Hella is. Nagy kedvencünk Gryllus Vilmos és a Kolompos együttes.
Ami tündéri: ahogy beteszem a zenés CD-t, és meghallja az első taktusokat, elkezd tapsolni:-)))