Mikulás

Hella nagyon várta a Mikulást, a megelőző napok ennek a jegyében teltek. Olvastunk a Télapóról, karácsonyról, énekeltünk a Télapónak, minden volt:-) Azt hangoztatta végig, hogy ő piros almát és szaloncukrot szeretne.
Előző este kiválasztottuk együtt a nagy Mikulás zsákot, amit ki is akasztottunk a kandalló fölé, Borika egy kicsi zsákot kapott:-)))
Reggel csak úgy futott le Hellám, és nézte mit is rejt a kis zsák.
A nagyszülőktől és testvérektől előzőleg kapott zacskók pedig a csizmában várták.
Volt nagy öröm!
Mivel elég édesszájú a drágám (hát, volt kiről örökölnie, én remegtem anno az édességért, csak hát nem nagyon kaptunk, ugye...), ezért 3 zacskóba pakoltam a kapottakat: 1, pici csokitélapók, 2, szaloncukrok 3, kekszek, műzlik stb. Minden nap kap egyet valamelyikből. Ez persze csak terv, mert állandóan kunyizna a szentem:-)
Tavaly még annyira irányítható volt az egész, akkor szinte nem evett egyáltalán édességet, csokit meg pláne, de hát időközben már nagylány lett és megismerte az édes ízeket is:-)
Amúgy én nem szeretem ezt az egész nagy felhajtást az édesség "nem evése" körül, mert ezzel is úgy vagyok, hogy ez is beilleszthető és a mértéket mi szabhatjuk meg. Ha eszik rendesen ételt és gyümölcsöt, akkor tőlem kaphat 2 szem szaloncukrot, ettől ugyan nem lesz semmi baja..