Kivételesen ma tartottuk itthon a Húsvétot, mert holnap reggel indulunk Zalaegerszegre Klári mamihoz. Tegnap előkészültünk minden téren: szedtünk füvet a kosárkába, ahova Hellus az ajándékot remélte, megfőztük a sonkát, festettünk és díszítettünk tojásokat, beszereztük a kuglófot és minden egyebet. Este lefekvés után egy órával hallom, hogy nyikorog a fenti padló és halkan nyílik az ajtó. Hella kidugta a fejecskéjét: jött megnézni, hozott-e már ajándékot a nyuszi. megnyugtattam, hogy csak reggelre érkezik.
Reggel aztán volt nagy öröm! A kirakónak és az új vízfestéknek nagyon örült, de hát a csokitojások übereltek mindent. Hella köztudottan édesszájú, de én nagyon résen vagyok és gyakorlatilag olyant, hogy csoki, nem kap. Sütök inkább muffint, vagy gyümölcsös pitét. Szereti a rizstallért, müzli szeletet. Na jó, néha kap túró rudit, tejszeletet vagy egy kis szelet kindert. No és most, hogy a nyuszi hozott neki csokitojásokat, nem tudott betelni vele:-) Minden évben kint is megejtjük a tojáskeresést. Van egy pici lila nyuszis szatyorka, amiben gyűjtheti kint az eldugott tojásokat. Ma azt mondta, miután begyűjtötte a kb. 10-15 db mini tojást: Anya, én soha nem láttam még ennyi csokitojást! :-)))))
Pakolta, számolta, nézegette őket, ha rajta múlt volna, csak ezeket ette volna:-)
Mondtam Atinak, hogy annyira magamra ismerek benne, én voltam ennyire édességes.
Kicsit később átjöttek Lovászék a fiúkkal, nagyon jól elvoltak a két lánnyal.
Mátyás állandóan Borikát pesztrálta, hallottuk, ahogy közölte a kicsikkel: "én Borika testőre vagyok, amíg itt vagyok".
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése