Első hét az oviban

Ovi ügy. Csak remélni mertem, hogy simán megy majd. Tudatosan, fokozatosan jártunk közösségbe, ami meghozta gyümölcsét. Borinál is így fogom csinálni. Velük maradni otthon amíg tehetem, de engedni is kell őket, merni magukra hagyni 1-2 órára kisközösségben, majd kicsit többre. Így az elválás sem lesz fájdalmas. Nem a körzeti oviba iratkoztunk, mert nem fértünk be, hanem egy kicsit békás felé, ez is "sima" ovi.
Hétfőn, első nap együtt indultunk, fél 9re mentünk. Előtte rengeteget beszélgettünk az oviról, mit és hogyan kell majd csinálni, hogy 19en lesznek együtt, 2 óvónéni és a dadus, hogy lesz kis vécé, és rengeteg játék, és ott fog aludni, nem itthon.
Bepakoltuk a cuccokat az ovizsákba, átöltözünk, és Hella már futott is a terembe. Nagyon kedves volt az óvónéni, rögtön reggelizni invitálta, és ő le is ült a többiekhez. Én a távolból figyeltem. Ő volt az utolsó csatlakozó a csoportban. Aztán körülnéztünk: játékok, fürdőszoba, stb., majd lányom közölte, hogy Anya hazamehetsz! Még beszélgettem az óvónővel és mondtam Hellának: ebéd után jövök érted.
Kimentem, és zavarban voltam...ennyi lenne??? Ilyen ügyes, nyitott a kislányom? Bevallom, nem találtam a helyem, hiszem 9 óra sem volt, én meg már kint voltam az oviból.
F1kor futott elém, minden rendben volt:-) másnap vittük az alvókáját, egy egeret, mert megbeszéltük, hogy aznaptól ott alszik, és én uzsi után megyek érte. Semmi gond nem volt, lányom aludt minden nap rendesen, és azzal fogadott, hogy jó itt az oviban. Hát....én persze ennek nagyon örülök, de sokszor gondolok rá itthon...eddig mindig itthon aludt és hát hiányzik. De ez az élet rendje.
Péntek délután Mihály napi vásár volt az udvaron, mütyürkéket, sütiket készítettek, amiket mi szülők megvehettünk. Nagyon jó délután kerekedett!
Őrület, hogy ovis nagylányom van már:-)